Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A kutya tenyésztéséről

TENYÉSZTÉS ÉS FEDEZTETÉSreggie-225.jpg         A tenyésztés fogalma

Tenyésztésen azt az állandó jellegű tevékenységet értjük, amely kiváló tenyészegyedek párosítását, majd pároztatását valósítja meg abból a célból, hogy a szülőknél még jobb belső és külső tulajdonságú utódokat kapjon. Laikus tenyésztésről akkor beszélünk, amikor a csak kedvtelésből tartott szukákat a tulajdonosa különböző okokból egyszer-egyszer fedezteti. Üzletszerű tenyésztés az, amikor állatokat az egyedek különösebb megválogatása nélkül, kizárólag a kölykök eladása céljából szaporítanak. A sporttenyésztés fogalmán pedig azt értjük, amikor a tenyésztő megfelelő körülmények között, alapos elméleti képzettséggel válogatja össze a párokat, és az állomány javítása érdekében tenyészt.

A kutyatenyésztés célja: szebbet, kiválóbbat létrehozni, mint a már meglévő tenyészanyag. Megvalósításához két alapvető feltétel szükséges: 1. jó minőségű kutyák; 2. odaadó és hozzáértő szakemberek.

Az irányított tenyésztési munkában természetesen az oroszlánrész a kutyatenyésztőkre vár. Az ő feladatuk a kölykök helyes, szakszerű, gondos felnevelése; elválasztás után pedig továbbításuk az új gazdáknak, s az új tulajdonosok jó tanácsokkal való ellátása. Olyan láncszerű folyamat ez, amelyben minden egyes láncszemnek egyformán fontos feladata van. A tenyésztőnek állandóan lebegjen a szeme előtt, hogy általában jó csak jótól származhat. Rossz minőségű egyedek párosításából még soha nem került ki kiváló küllemű kutya! Az is igaz persze, hogy nem született a világon olyan eb, amelyik minden tekintetben a standardban leírtakkal megegyező, hibátlan lett volna. A legszebb, legjobb kutyák is csak megközelítik a fajtaleírást. Ezzel ki is mondtuk: nincs hibátlan kutya! A standard azt az idealizált kutyát írja le, amelyik nem létezik, amilyennek lennie kellene a "tökéletes kutyának". A kutya azonban élőlény; felépítését a véletlen játékától a tudatos, célszerű beavatkozásig igen sok körülmény befolyásolja. Az állat nem gép, amelynek van egy prototípusa és a többi pontosan olyan, mint az első, s ha később esetleg módosítunk is néhány részletet, a sorozat minden egyes darabja hasonló lesz az előzőhöz...

A kutyatenyésztésben egészen más a helyzet. Nincs két egyforma eb: nem tudunk olyan példányról, amelyik kifejletten teljesen azonos lett volna az anya- vagy apakutyával. Valami különbség mindig akad szülő és utód között!

Nincs tehát tökéletes kutya. A tenyésztés célja tulajdonképpen az, hogy az eszményit annyira megközelítse, amennyire csak lehet.

A jó tenyésztés egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele az állomány alapos ismerete. Egy-egy pároztatás előtt a tulajdonosoknak ismerniük kell mindkét szülő testvéreit, azok utódait, az ősöket - tulajdonosaikkal együtt. Mindezek ismerete nélkül nagyon furcsa, nem várt eredményt kaphatunk. A laikus kutyatartó pedig kérje ki szakember véleményét, mielőtt kutyáját fedeztetni viszi. Így sok kellemetlenségtől megkímélheti magát.

Emberek vagyunk, tehát kényelemszeretők. A legtöbb kutyatulajdonos a legközelebbi kanhoz viszi el a kutyáját, ha az tüzel. Figyelembe sem veszi, hogy a kiszemelt állat megfelelő tenyészpárja lesz-e a szukájának, sőt talán még a minőségét sem nézi meg. Fő, hogy ismerje a kutyát és gazdáját, és hogy kis fáradsággal a környéken elintézhesse az ügyet.

Az olyan kant, amelyik nem várt, kellemetlen hibákat örökít át - legyen különben bármilyen tökéletes küllemű is -, a legszigorúbb ki kell zárnia a tenyésztésből.

Önmagában egyébként minősíthetünk egy kutyát a "megfelelőtől" egészen a "kitűnőig", vihetjük tenyész szemlére, ahol alkalmatlannak vagy alkalmasnak találják a tenyésztésre - de ez még nem minden. Meglepő és kellemetlen dolgokat produkálhat a legkiválóbbnak minősített kan vagy szuka is. A "győztes" címet elért kutya vég nélkül részt vehet a tenyésztésben, mert minősítése erre egyenesen predesztinálja. És ez a tenyésztés rákfenéje! Mert hiába jó a minősítés; tenyésztésben a különben kiváló kutya nem váltotta be rövid időn belül a hozzá fűzött reményeket, nem lenne szabad fedeztetni vele, bármilyen kiváló példányról legyen is szó. A minősítés ugyanis nem feltétlenül vág egybe az örökítéssel!

Tenyészszukák - tenyészkanok

A kezdő tenyésztő lehetőleg kiváló minőségű szukát szerezzen be magának. Gondoljon arra, hogy elsőrangú kölykök csakis elsőrangú szukáktól származhatnak. A gyenge felépítésű szukát még a legjobb minősítésű kan sem tudja jó alomhoz segíteni. Tenyészszukának tehát ép, erős, egészséges állatott válasszunk ki. Ne tenyésszünk félénk, gyáva, ideges vagy különböző betegségben szenvedő példányokkal. És ne pároztassuk túl fiatal korában a szukát

 

Kan és szuka

A jó tenyészszuka persze önmagában még nem elegendő az igazán eredményes tenyésztéshez. Ha komoly sikereket akarunk elérni, keressünk hozzá minden tekintetben megfelelő kant. Különösen arra kell ügyelni, hogy a szuka és a kan ne képviseljenek két különböző típust; a kannak ne legyenek ugyanazok a hibái, mint a szukának. Egy másik szempont, hogy az egyik végletet a másikkal nem lehet kiegyenlíteni. Ne pároztassunk tehát alacsony szukát magas kannal, rövid fejűt hosszú fejűvel, pontyhátút nyerges hátúval és így tovább.

A tenyészkan mindig "igazi kan" legyen, vagyis fellépésében, megjelenésében, felállásában már messziről elárulja "férfias" voltát. A kanok egyébként az egész év folyamán igénybe vehetők, mivel ondójuk a nemi érettség pillanatától öregkorig megszakítás nélkül képződik, s kizárólag betegség vagy rossz táplálási és tartási körülmények hatására szűnik meg. Párzásra azokat a kanokat kell használni, amelyek nemileg érettek, növekedésük már véglegesen befejeződött és jól fejlettek.

Általános irányelvnek tekinthető, hogy a nagy termetű fajták példányai (német juhászkutya, dog, bernáthegyi, kuvasz, újfunlandi) kétéves koruktól, a közepes és közepesnél nagyobb fajták egyedei (dobermann, airedale terrier, boxer, puli) általában húsz hónapos koruktól, a közepesnél kisebb növésű fajták példányai (foxterrierek, tacskók középschnauzerek) másfél éves koruktól a legalkalmasabbak a pároztatásra.

A tenyészkanok az első párzások után szemmel láthatóan megváltoznak: fejlődésük befejeződik, masszívabbá, "férfiasabbá" válnak.

A fiatal kan "csatasorba állításának" első esztendejében egyébként három-négy párzást tervezhetünk be; a második évben ezt a számot kétszeresére emelhetjük. A következő években pedig - egészen hét-nyolc éves koráig - minden kannal egyénileg kell "bánni", ugyanakkor a pároztatások számát jelentősen növelhetjük. Helyes táplálás és tartás mellett egy-egy tenyészkan tizenegy-tizenkét éves koráig felhasználható, s eme időszak alatt jelentős számú utóda láthat napvilágot.

Amikor már kiválasztottuk a szukához a megfelelő fedezőkant, vegyük fel a kapcsolatot idejében annak tulajdonosával, és ne várjuk meg az ivarzás kezdetét. Az előrelátó kutyatulajdonos már az ivarzás előtt néhány héttel megállapodik a feltételekben a kan gazdájával. A fedeztetési megállapodást írásban ajánlatos megkötni. A fedezési díj nem a szigorúan vett fedeztetési aktusért, hanem az eredményért illeti meg a fedezőkan tulajdonosát. Hazai viszonylatban általában az a gyakorlat, hogy a fedeztetésért a kan tulajdonosa választhat az alomból egy kölyökkutyát, vagy megkapja annak ellenértékét a mindenkori napi áron. Abban az esetben, ha csupán egy kölyökkutya születik, az íratlan "illemkódex" szerint a kan tulajdonosa lemond a fedeztetési díjról.

Ivarzás

A szuka meghatározott időszakokban - helyes tartás és táplálás mellett évente kétszer - tüzel (ivarzik). Ez a jelenség általában minden hatodik hónapban pontosan megismétlődik. Csak a rideg és természetes tartási körülmények között élő fajták egyedei koslatnak (ivarzanak, tüzelnek) évente egyszer, de ha a tartási körülmények kedvezően megváltoznak (bőséges táplálás, jó gondozás stb.), ők is kétszer ivarzanak egy évben.

Egy-egy ivarzási időszak 20-25 napig is eltarthat. Az ivarzás kezdetén a szuka viselkedése megváltozik. A kutyáját egyébként nyilván jól ismerő tulajdonos ezt hamar észreveszi, hiszen a szuka ilyenkor szófogadatlannak, feltűnően játékossá és egyben ingerlékennyé válik. Ezzel egyidejűleg nemi szerve megduzzad, és véres, nyálkás váladék ürül belőle. Az egészséges szuka ivarzásának ez az első szakasza 7-9. napig tart, s ilyenkor bár szagával magához csalogatja, de nem engedi magához a kant: marja, harapja azt. Az ivarzás második szakasza a 9-13. napig tart. A szuka ilyenkor nagy hajlandóságot mutat a párzásra, hüvelyének véres váladéka csökken, és világos vízszínűvé válik (a tüzelő szukák általában a 9-13. napon hajlandók a leginkább "felvenni" a kant).

A szuka párzásra való készsége - és minden erre valló külső jel - a kutya szervezetének egyéni sajátossága, és állapota szerint (betegség, életkor, rossz táplálás és tartási körülmények miatt) megváltozhat, s emiatt az ivarzás kezdetének pontos ideje esetleg elkerüli a tulajdonos figyelmét. Ilyen esetben a pároztatást 24 óra múlva ajánlatos megismételtetni.

A szuka párzási készségét egyébként úgy is megállapíthatjuk, hogy odavezetjük hozzá a kant, és megfigyeljük a viselkedését. Ez persze megtévesztő is lehet, miután egyes szukák agresszívak a kanokkal, ugyanakkor más szukák magukhoz engedik "udvarlóikat", jóllehet még egyáltalán nem alkalmasak a termékenyülésre.

Az ivarzás harmadik szakaszában, függetlenül attól, hogy vemhes lett-e a szuka vagy sem, a külső nemi szerv visszanyeri normális méretét, formáját, a kanokkal szembeni engedékenységét pedig az ingerlékenység váltja fel.

Miután a szuka ivarzása alatt 15-20 petesejt is leválik, és ezek néhány nap alatt- beérésüktől függően - a petevezetékben jutnak, így egy újabb pároztatással még növelni lehet a kölykök számát. Több pároztatást viszont már nem célszerű végeztetni.

Párzás után a szukát legalább 10-15 napra különítsük el, és gondosan ügyeljünk arra, hogy elkerüljük a véletlen párzást. Amennyiben mégis megtörténne a baj, a fent említett oknál fogva esetleg több kantól is származhatnak az utódok, és ez a körülmény gyakorlatilag szint értéktelenné teszi a törzskönyvezett szülök kölykeit, hiszen származásuk megállapítása lehetetlenné válik.

Miután a szuka évente kétszer ivarzik, nyilvánvaló, hogy egy évben kétszer lehet szaporulata. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban hangsúlyozni kell, hogy ilyenfajta intenzív igénybevételük károsan befolyásolhatja egészségi állapotukat, küllemüket, valamint az utódok minőségét és életképességét. Ezért a tenyészszukákat egy éven belül kétszer elletni nem szabad. Ezt csak teljesen egészséges, erős felépítésű, jó kondíciójú szukák számára engedhetjük meg megfelelő tartási, táplálási körülmények között, és kizárólag nagyon indokolt esetben.

A szukákat gyakorlatilag négyéves korukig évente egyszer, attól kezdve pedig esetleg kétszer pároztatjuk. Az idősebb - hét-nyolc éves - szukákat már lehetőleg ne vonjuk be a tenyésztésbe.

A szukák egyébként rendszerint nyolc-kilenc hónapos korukban tüzelnek először. Húsz hónaposnál fiatalabb szukát azonban ne nagyon pároztassunk, vagyis általában várjuk meg a harmadik ivarzást, ugyanis ez idő tájt éri el teljes fejlettségét.

Hüvelyelőcsarnok-előesés

Általában a tüzeléssel kapcsolatban észlelhetjük ezt a betegséget fiatal szukákon. Különösen gyakori boxerek között, tudniillik ivarzáskor külső nemi szervük rendkívüli módon - a többszörösére - megduzzad. Ilyenkor a hüvely elülső részét borító nyálkahártya meglazul, és a résen keresztül a külvilágra kerül. A betegség rendkívül könnyen felismerhető, mert a szeméremajkak között sötétvörös duzzanat tűnik elő. A hüvelyelőcsarnok előesése azonnal beavatkozást igényel. Ha az álltat állapota ennek ellenére sem javul, műtéttel orvosolják a bajt.

Csendes ivarzás

Tulajdonképpen valódi tüzelés, mert a petesejt ilyenkor is leválik, de a külső tünetek a normális ivarzás jelenségeinél lényegesen gyengébbek. Az ilyen tüzelést a tulajdonos általában észre sem veszi.

Fedeztetés

Az eredményes fedeztetés előfeltétele az érett kan és a fedezőképes állapotban lévő szuka. Általános szabály: minél többször fedezett a kan és minél többször volt már vemhes a szuka, annál könnyebben megy a pároztatás. A párzás egyébként nemcsak a kutya növekedését befolyásolja, hanem élettani érését is elősegíti, sőt még a karakterére is hatást gyakorol. A "fiú kutya" a szó igazi értelmében akkor válik külső megjelenésében, kiállásában, viselkedésében "férfivá", amikor már párzott egyszer-kétszer. A szukán is felfedezhetünk bizonyos új vonásokat az első párzás után.

 

A párzás Előjátékként a kutyák kölcsönösen megszaglásszák egymás nemi szerveinek tájékát. Bizonyos idejű udvarlás után a szuka oldalra tartja a farkát és engedi, hogy a kan ráhágjon. a párzás néhány percig tart. Végül a kutyák, még mindig összetapadva, fejüket ellentétes irányba fordítva kört írnak le. Pároztatás előtt ajánlatos az állatokat megvizsgáltatni, ugyanis a nemi érintkezéssel bizonyos betegségeket lehet átvinni, különösen tumort és brucell-kórt. bármiféle rendellenes duzzanatot, mely tumor tünete lehet, meg kell vizsgáltatni az állatorvossal, s az állatot nem szabad pároztatni.

A fedeztetésre kiszemelt állatok lehetőleg a nyilvánosság kizárásával találkozzanak, tehát elkerített területen, kertben vagy lakásban. Általában íratlan szabály, hogy a szuka "keresi fel" a kant. Ennek a szokásnak az a közhiedelem az alapja, hogy a kan fellépése "hazai pályán" határozottabb, kezdeményezőbb. A gyakorlatban persze az a helyzet, hogy a hely ilyen értelmű megválasztásának nincs különösebb jelentősége. Ha például a kant visszük a tüzelő szukához, megfelelő körülmények között ugyanolyan biztos a siker...

Most pedig szóljunk magáról az aktusról.

Amikor megérkezik a kanhoz (vagy a szukához) kiszemelt párja, kis időre hagyjuk magukra a kutyákat. Ismerkedjenek, barátkozzanak egymással, játszadozzanak, udvaroljanak, próbálkozzanak. Talán maguktól is boldogulnak! Ha mégsem, akkor 10-15 perc múlva tegyük meg a szükséges előkészületeket. Előfordulhat ugyanis, hogy a tapasztalatlan pár az első találkozáskor önmagától, segítség nélkül nem boldogul. A sikertelen próbálkozást elsősorban a kan sínyli meg: kifárad, sőt a kezdeti rossz tapasztalatok nemcsak fizikailag, hanem "lelkileg" is megviselhetik, a későbbi fedeztetésnél pedig ezek a gátlások komolyan akadályozhatják az aktus végrehajtásában!

Megtörtént, hogy a kezdő kutyás a tapasztalatlan kant szinte rákényszerítette a fedezésre, s nagy buzgalmában fájdalmat okozott kutyájának, miközben segédkezett körülötte. A kan ettől kezdve egyszerűen nem volt hajlandó fedezni, és csak évekig tartó türelmes, tapintatos kísérletezésre oldódott a kutyában ez első rossz benyomás okozta gátlás.

Hálát adhat a sorsnak a kezdő kan, ha tapasztalt szukával kerül össze! És megfordítva: a rutinos kan viszonylag könnyen boldogul kezdő szukával is.

Ám ha mindkét kutya tapasztalatlan, a gazdának bizony segítenie kell. A szuka tulajdonosa egyik kezével a nyakörvénél, másik kezével pedig a hasa alatt fogja meg kutyáját és tartsa az állatot álló helyzetben. Az így "rögzített" szukát a kan - némi segítséggel - sikeresen befedezi.

A pároztatás alatt a szukát - kezdő kutyáról van szó! - gazdája nyugtatgassa, simogassa, nehogy hátraharapjon. Ha a szuka túlzottan ellenkezik és harapós is, ajánlatos szájkosarat tenni rá.

Az aktus rendszerint 2-4 percig tart. A befejezést maga a kan jelzi: lehajtja fejét, megnyugszik, teste elernyed, két elülső lábával pedig szinte elengedi a szukát. Általában a kutyák fedezéskor összeragadnak. Ilyenkor várjunk néhány másodpercet, majd óvatosan emeljük le a kant (egyik hátulsó lábát rakjuk át a szuka hátán úgy, hogy egymásnak farral álljanak). Ez a jelenség 15 perctől egy teljes óráig is eltarthat. Természetesen megpróbálnak szabadulni kényelmetlen helyzetükből, ezért nyugtassuk és fogjuk le őket - főleg a szukát - mindaddig, amíg maguktól el nem válnak. Ha nem vigyázunk, a kan és a szuka is könnyen megsérülhet!

Gyakran találkozhatunk olyan tévhittel, hogy a szuka csak akkor marad vemhes, ha összeragad a kannal. Igaz, hogy a párzó kutyák az esetek 90 %-ában együtt maradnak, de ez egyáltalán nem törvényszerű. A többször ellett szuka hüvelye ugyanis a tüzelés alatt annyira megduzzad, hogy az aktus befejezése után azonnal "elengedheti" a kant. A hímivarsejtek tömege ilyenkor is bejut a méhnyakcsatornába, majd a méhbe, és a petesejtek éppúgy megtermékenyülnek, mint összeragadáskor.

Fontos, hogy az összeragadási időt ne próbáljuk mesterségesen csökkenteni, ne húzzuk szét az állatokat, ne locsoljuk le őket hideg vízzel stb., mert ez komoly sérüléseket okozhat. Várjunk türelmesen; az élettani tényezők ezt a dolgot jobban megoldják helyettünk!

Az aktus után különítsük el a kutyákat; különösebb beavatkozásra ilyenkor már nincs szükség. Pihenjenek 10-15 percet, majd adjunk nekik bőségesen friss, de ne hideg vizet.

És még valamit: a szuka gazdája ne gondolja, hogy az utolsó fedeztetés után megszabadult minden problémától. Még legalább 10-12 napig változatlan gonddal kell vigyáznia a kutyára. "Félrelépéstől" tudniillik még ezután is tarthatunk...

Mesterséges termékenyítés

Szarvasmarháknál, juhoknál, sertéseknél régóta ismert és általánosan alkalmazott szaporodásbiológiai eljárás, amely tulajdonképpen két fázisból áll. Az egyik az ondóvétel és az esetleges konzerválás, a másik a művi beondózás.

Az ondónyerés vagy manuális masszázs (maszturbáció), vagy mesterséges hüvely alkalmazásával történik. Az ondót részletes laboratóriumi vizsgálattal minősítik, s olyan oldatokkal hígítják, amelyek alkalmasak a hímivarsejtek hosszú ideig történő életben tartására, a termékenyítőképesség megőrzésére. A sperma felhasználása vagy frissen, vagy megfelelő konzerválás útján lehetséges. Frissen 5-7 órán belül kell felhasználni, különben az ondósejtek károsodnak. A nem tartósított sperma hűtőszekrényben 3-4 napig tárolható. Korszerű tartósítási forma a mélyhűtés. Az így kezelt sperma konténerekben évekig tárolható és megőrzi életképességét. Felhasználás előtt meleg vizes fürdőn kell felengedni.

A művi beondózás voltaképpen azt jelenti, hogy a termékenyítéshez szükséges ondósejteket nemi aktus nélkül juttatják az ivarzó nősténybe. Ezt általában álló állaton, hüvelytükör és műanyag katéter segítségével végzik. A beavatkozást az ivarzó szukák tapasztalatok szerint jól tűrik.

A mesterséges termékenyítés a kutyatenyésztésben még meglehetősen ritka jelentés, többnyire inkább csak kísérleti, tudományos jellege és jelentősége van. Az eredmények azonban figyelemre méltóak: friss sperma felhasználásával általában 70-80 %-os, mélyhűtött ondó alkalmazásával pedig mintegy 50 %-os fogamzáseredményt értek el.

Az eljárás egyébként egészen újszerű lehetőséget nyújtana a kutyatenyésztésben például olyankor, amikor egy-egy kiváló tulajdonságot örökítő, de messzi földrészen élő kantól szeretnénk nyerni utódokat, vagy fordítva: hazai értékes tenyészanyagot kívánnak külföldi országokba eljutatni anélkül, hogy kiváló kanokat kellene utaztatni vagy eladni.

A mesterséges termékenyítés előnyös lehet olyan értelemben is, hogy megakadályozható általa a fertőző betegségek fedezés útján történő terjesztése: a legértékesebb tenyészkanok sokkal szélesebb körben fejthetnék ki javító hatásukat: rövid idő alatt lehetővé válna egy-egy fajta homogenizálása, a jó tulajdonságok genetikai rögzítése.

Vemhesség

A pároztatott szuka vemhessége általában 58-65 napig tart. A vemhességet az állat viselkedése, de főképpen bizonyos külső jelek alapján állapíthatjuk meg. Az összes ismérvek rendszerint a vemhesség első hónapjának végén vagy a második hónap elején jelentkeznek. A szuka feltűnően nyugodttá válik, nem szívesen ugrándozik, a szokásosnál jóval többet pihen, alszik. Étvágya fokozódik.

 

A vemhesség jelei egészen az 5. hét tájáig nem teljesen egyértelműek. Megtermékenyítés után a pete zigótává, tehát osztódó sejtek tömegévé változik (1.). A zigóta beékelődik a méhfalba, ahol a méhlepény révén az anyával összekapcsolt magzatok kifejlődnek. A szuka fokozatosan elnehezedik, az 5. vagy 6. héttől kezdve az emlő és az alhas duzzadni kezd. Az embrió tovább fejlődik: először a belső szervek alakulnak ki; a 35. nap táján már meg lehet különböztetni a fejet, a végtagokat és a nemi szerveket (2.). A fialás közeledtével az emlők megnagyobbodnak, olykor még tejet is eresztenek, az altest pedig tipikus körte alakot vesz föl. az 55. napon a szuka oldalán már kivehető a magzatok mozgása (3.). Az embrió tökéletesen kifejlődött

A vemhes szuka tartása az első hónapban csak egy kicsit különbözik a szokásostól: többet kell friss levegőre vinni, miután sok oxigénre van szüksége. Ezt célszerű sétáltatásokkal egybekapcsolni, annál is inkább, mert a szuka számára a több mozgás kifejezetten szükséges az izomzat erősödése és az anyagcsere növekedése érdekében. A vemhességnek ebben az időszakában még foglalkozhatunk a kutya kiképzésével, csak arra kell nagyon vigyázni, hogy a "munka" ne fárassza ki túlságosan az állatot.

A vemhesség alatt a szuka számára szükséges tápanyagok nemcsak szervezetének fenntartását szolgálják, hanem az embriók növekedését és fejlődését is. Éppen ezért a párzás pillanatától a szukát bőségesen kell táplálni.

A vemhesség második hónapjában a kutyát mentesítsük az esetleges kiképzés alól. Fölösleges fizikai megerőltetést és erős mozgásokat ne végezzen, ugyanakkor azt se tűrjük, hogy túl sokat heverjen és elhízzon.

A vemhesség első 10-12 napjában féregtelenítsük a kutyát, és szabadítsuk meg az esetleges külső parazitáktól is. A hosszú szőrű kutyák szőrzetét az ellés előtt szedjük rendbe, különösen a csecsek környékén, valamint a nemi szervek tájékán.

Álvemhesség

Gyakori jelenség, hogy ivarzás után a szuka hasa lassan megnő, emlői megduzzadnak, és a tej is megjelenhet. A legtöbb kutyatartó ilyenkor megesküszik, hogy a kutyája vemhes, holott az állat csupán álvemhes. Ez tulajdonképpen csak az ellési időpont közeledtével derül ki, amikor a szuka hasa hirtelen újból leapad.

Álvemhes szuka

Az álvemhes szukák néha furcsa dolgokat művelnek: fészket készítenek, esetleg ellopják más szuka kölykeit, s általában úgy viselkednek, mintha valóban kiskutyáik születtek volna. Előfordul, hogy az ilyen szukák játékállatokat "adoptálnak". Megfigyeltek olyan esetet is, amikor az álvemhes szuka egy labda formájú gumijátékot fogadott magához: összegömbölyödött körülötte, és rendkívül nyugtalan volt, amikor az nem akart szopni. Egy másik "szűz" szuka pedig szoptatni ugyan nem akarta a játékot, mégis féltékenyen őrizte, védte, mintha kölykeit óvná az idegenektől. Az ilyenfajta szélsőséges viselkedés különösen lakásban tartott álvemhes kutyákra jellemző. Ezek az állatok szétcibálnak minden olyan anyagot (például takarót), amely alkalmas az alom melegítésére. Súlyosabb esetekben vonítanak, vinnyognak, megtagadják az engedelmességet, nem reagálnak gazdájuk parancsszavára. Ezek a tünetek néha több hétig is eltarthatnak, és érzékenyebb szukáknál minden egyes ivarzás után visszatérhetnek.

A kutya vemhességi ideje 58-65 nap; általában a fedezéstől számított 63. napon fial. A táblázat egymás melletti rovataiból könnyen kiolvasható, hogy ha ismerjük a fedeztetés időpontját, akkor melyik napra esik az ellés ideje. (Például ha a szuka fedeztetése február 13-án történt, akkor a várható fialás időpontja: április17.) A táblázatban az F: fedezést, az E: ellést jelent.

Kölykezés

A fialás előtt legalább két héttel ajánlatos megválasztani azt a helyet, ahol a szuka kölykezni fog. Erre a célra a lakásban vagy a kennelben tartott kutyának egyaránt a legmegfelelőbb egy 30-60 cm magas és a szuka testnagyságánál valamivel hosszabb, úgynevezett elletőláda. A méretek kialakításánál ügyeljünk arra, hogy a fekvő szuka és leendő kölykei kényelmesen elférjenek a ládában. Az ellés céljára szánt helyet béleljük ki cserélhető hullámpapírral, hogy az almot tisztán tarthassuk. Amennyiben az állat kennelben fial majd, télen rendkívül jó szolgálatot tehet az elletőláda fölé helyezett infralámpa.

Hogyan állapíthatjuk meg a kölykezés várható idejét? A tejelés megindulása az ellés előrejelzése szempontjából nem mérvadó. Egyes kutyák ugyanis a várható ellés előtt már jó néhány nappal tejelnek. Kitűnően felhasználható viszont erre a célra a nőstény testhőmérsékletének a változása, illetve annak mérése. Mint tudjuk, a kutya normális hőmérséklete 38-38,5 °C (végbélben mérve). A vemhesség 57. napjától kezdve ez az érték fokozatosan kisebb, és a várható ellés előtt 18-24 órával 36,8-37,2 °C körüli értékre csökken. Idejében felkészülhetünk tehát a kölykezésre. A hőmérséklet mérése egyébként más okból is ajánlatos, ugyanis ha a szuka hőmérséklete 36,6 °C alá csökken, vagy 39 °C fölé emelkedik: komplikált ellés várható!

Ideális alom

A tulajdonos legelőször egy esetleg nyolc óra hosszat is eltartó, fokozódó nyugtalan időszakot észlel a szukán. A kölykezést közvetlenül megelőzően a szuka leheveredik a vackán, fészkelődik, fel-alá jár, majd megint visszatér a helyére, az ételt visszautasítja, és a séta iránt is közömbös. Az ellési görcsök idején a kutya arckifejezése igen jellegzetes; tekintetét látszólag valami közeli tárgyra szegezi.

A fialás lefolyása teljesen egyéni: azonos számú kölyköt egyik kutya néhány óra, a másik esetleg egy teljes nap alatt hoz a világra. Némelyik szuka az ellés alatt szemmel láthatóan kínlódik, míg van, amelyik könnyedén viseli el azt. A kölykezés lehetőleg a tulajdonos felügyelete mellett történjen, bár normális esetekben nem kell és nem is szabad segíteni, mert az állat biztos ösztönnel végez minden szükséges műveletet.

Amikor a tolófájások megkezdődnek, a szuka testhőmérséklete ismét eléri a normális értéket. A fájások megnyitják a szülőutakat és megindul az ellés. Normális körülmények között a kölykök fejjel vagy farral jönnek a világra. Bonyolítja a dolgot, ha a magzat keresztben fekszik - hason vagy háton, sőt más hibás fekvés is előfordulhat.

Az egyes kölykök világrajövetele között rendszerint elegendő idő van arra, hogy kutya az éppen megszületett kölyköt a következő apróság érkezése előtt megtisztogassa. Olykor azonban a kölykök olyan gyorsan követik egymást, hogy a szukának nem marad ideje tisztogatásukra. Ilyenkor a tulajdonos maga szabadítsa ki - mégpedig minél gyorsabban - a kölyköt a magzatburokból. A köldökzsinórt a hasfaltól 4-5 cm távolságra kell elvágni. Az ilyenfajta beavatkozásra azért is szükség lehet, mert előfordulhat - különösen első ellésnél -, hogy a kutya a köldökzsinór elharapása közben a burokkal együtt a kölyköt is felfalja.

Ha a kölyök magzatburokba zártan jön a világra, a szuka felharapja a burkot, felfalja azt, és a kölyköt tisztára nyalja. Egyszersmind elharapja a köldökzsinórt is.

A kiskutyának pedig az a dolga, hogy megtalálja az utat az anyja emlőjéhez. Ez a megteendő út rövid, mivel a szuka az újszülöttet rendszerint a saját hasához igen közel tisztogatja meg, hogy a kölyök veleszületett reflexei révén könnyen odaférkőzhessen a csecsekhez.

A fialási folyamat vége felé az anyaállat elfárad és elalszik.

Fontos, hogy az újszülöttek minél gyorsabban anyatejhez jussanak, miután ez távolítja el a bélszurkot, és ez adja meg az újszülöttek vitaminlökését. Egyben biztosítja számukra a szükséges védőanyagokat is, ezért az egymás után napvilágra kerülő kölyköket ne rakjuk félre, hagyjuk a kiskutyákat az anyjuknál.

A kölykök születése közti pihenőszakasz változó: 10-15 perctől több óráig is elhúzódhat, de rendszerint egy vagy két óránál nem tart tovább. Négy-öt kölyök világrajövetelének ideje normális esetben 6-8 óra, bár a 24 akár a 36 óra is elfogadható még.

Ellés után rakjuk tisztába az almot, az anyakutyának pedig adjunk tiszta vizet. Kis idő múltán vegyük pórázra, és sétáltassuk meg, hogy a dolgát elvégezhesse.

Az ellés harmadik szakasza a még visszamaradt placenták távozása és a méh pihenése. A pihenési szakaszban a szuka rendszerint nyugodtan fekszik, és kölykeit gondozza. Néha felkel, és vizet iszik. Normális körülmények között a magzatburkok a kölykökkel vagy azok megszületése után hamarosan eltávoznak. Nem árt azonban, ha ilyenkor megszámoljuk a magzatburkokat, hogy biztosak legyünk: mind eltávozott-e? Ha egy is bent marad, méhgyulladást okozhat. Ha a szuka megeszi a magzatburkot, az tulajdonképpen normális jelenség, de nem feltétlenül szükséges, hogy ezt megtegye. Általában csak egyet vagy kettőt engedjünk neki megenni, mert ha túl sok magzatburkot fal fel, hányhat és hasmenést kaphat.

Nehéz ellés

A nehéz fialásokat a méh renyhesége okozza, továbbá az a körülmény, hogy a magzat világrahozatalának útjába valamilyen akadály kerül. Ha az ellés bármelyik szakasza rendellenesen sokáig tart, vagy ha a kutya nagyon nyugtalan, hívjunk állatorvost.

Ha azt látjuk, hogy a kölyök megjelenik a hüvelynyílásban, de a szülés lassúnak tűnik, vagy ha a kölyök láthatóvá válik, majd újra eltűnik, magunk is segíthetünk a kiskutya világrahozatalában. Mossuk meg kezünket, és az egyik ujjunkat - valamilyen fertőtlenítőoldalba mártás után - helyezzük a szuka hüvelyébe. Mozgassuk az ujjunkat a kölyök körül, és próbáljuk meghatározni, hogy hol van a feje és hol vannak a mellső, valamint a hátulsó lábai. Az abnormális hátrafelé álló lábat kiegyenesíthetjük és előbbre húzhatjuk. Ha a kölyök normális pozícióban van, fogjuk meg egy gézdarabbal vagy ujjunkkal, és a méh összehúzódásakor gyengéden húzzuk meg. Legjobb, ha a vállai körül fogjuk a kiskutyát, nehogy megnyomjuk a fejét, és az a helyes, ha lefelé húzzuk, mert a hüvely hajlásszöge a talaj felé áll. Ha a kiskutya feje a hüvelyhez viszonyítva túl nagy, ujjainkkal próbáljuk meg gyengéden kitágítani a hüvelynyílást. Az állatorvos egyébként néha bemetszi a hüvely felső részét (gátvágás), hogy a kölyköt világra segítse. Ezzel a művelettel ugyanis a hüvelynyílás megnagyobbodik. Kézenfekvő, hogy ilyenfajta műtéti beavatkozást a tulajdonos nem végezhet.

Ha a kölyök útját az előző kölyök bent maradt magzatburka gátolja, akkor fogjuk meg azt egy gézdarabbal és gyengéden, de határozottan húzzuk ki. Amint a kiskutya útjából elkerült az akadály és végre napvilágra kerül, a szuka rendszerint hosszabb pihenőt tart, mielőtt a következő kölyköt világra hozná.

A méhösszehúzódás elégtelensége (méhrenyheség) főként elhízott, keveset mozgó kutyáknál fordul elő, de fokozott izgalom vagy más, ellés alatti pszichés stressz is előidézheti. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szukát még az ellés előtt megismertessük az elletőládával, és hogy kiszűrjünk minden zavaró jelenséget a kutya körül. (Ügyeljünk például arra, hogy idegen, ismeretlen emberek vagy kutyák ne legyenek jelen az ellésnél.)

Ha a kutyát semmi nem akadályozza, de a kölykezés ennek ellenére is nehéz, az állatorvos gyógyszerrel segíti elő a méh összehúzódását, vagy ha ez sem segít, a császármetszés mellett dönt. A császármetszéses szukák többsége normálisan képes gondozni kölykeit.

A szuka gondozása ellés után

Az ellést követő 24 órán belül vizsgáltassuk meg a szukát és kölykeit állatorvossal, ha ezt szükségesnek tartjuk. Ekkor már gondosan végigtapogathatjuk az anyakutya hasát, hogy megbizonyosodjunk, megszületett-e valamenynyi kölyök. További gyógyszeres kezeléssel előidézhető a méh összehúzódása, hogy a fölösleges váladék vagy az esetleg bent maradt méhlepény eltávozzék.

Az ellés után nagy mennyiségű, sötétzöld, nyálkás váladék távozik a szuka hüvelyéből. Egy hét alatt ez a váladékozás jelentős mértékben csökken, és szagtalan barnás-vöröses váladékká változik. Újabb hét után a váladékozás teljesen megszűnik, de ha nem, illetve ha tovább tart 14-20 napnál, vagy ha bűzössé, gennyessé, véressé és nagy mennyiségűvé válik, vigyük el a kutyát az állatorvoshoz.

Ha a kölyök nem lélegzik...

Ha a szuka a kölyök világrahozatala után nem tépi fel a magzatburkot, akkor ezt nekünk kell megtennünk. Vegyük kezünkbe a kiszabadított kiskutyát, esetleg csavarjuk be egy tiszta törülközőbe, nehogy kicsússzon a kezünkből, a fejét azonban hagyjuk szabadon. Ha nem lélegzik, ujjunkkal próbáljuk eltávolítani a magzatvizet a szájából, illetve a légutakból. Miután megtisztítottuk a légutat, törülközővel dörzsöljük meg a kölyök mellkasát és egész testét. Ha a kiskutya még most sem kezd sírni vagy lélegezni, vegyük tenyerünkbe, és mellkasát ütemesen, óvatosan összenyomva próbáljuk mesterségesen lélegeztetéssel életre kelteni. Az esetek túlnyomó többségében ez az eljárás sikeresnek bizonyul, ha türelmesen és kellő ritmusban csináljuk. A kölyök enyhe megrázása és megszárítása még akkor is ajánlatos, ha a kiskutya egészséges, de az anya közömbös vagy nagyon ügyetlen.

Burokban születés

A méhen belül minden magzat külön-külön burokban helyezkedik el. Az újszülöttek rendszerint a burok megrepedése után anélkül jönnek a világra, míg a burkok ellés közben vagy után kerülnek ki a méhből. Gyakran előfordul azonban, hogy a kiskutyák burokban születnek. Amennyiben az anya nem szakítja fel a burkot, akkor azonnal be kell avatkoznunk, mert ha a kölyök néhány percig benne marad, megfulladhat!

Emlőgyulladás

Egy vagy több emlőmirigyben is előfordulhat. Kialakulhat a tejmirigy elégtelen működése vagy pangása következtében is, de a legtöbbször fertőzés okozza. A gyulladt emlők megnagyobbodnak, vöröseskék színűvé válnak, tapintásra gyakran kemények és melegek. Előfordul, hogy a beteg szuka nem szívesen engedi szoptatni a kölyköket. Ha a gyulladásos emlőkből kinyomunk egy kevés tejet, látjuk, hogy az véres, rózsaszínű, esetleg szürke vagy barna. Szabad szemmel a tej nem mindig látszik rendesen. A kölykök megbetegedését elkerülhetjük, ha nem engedjük, hogy a gyulladt emlőkből szopjanak.

Hiányos tejelválasztás

Jól szoptat az anyakutya, ha kölykök hasa gömbölyű, feszes. Elegendő tej esetén a kiskutyák egymáshoz simulva szinte mozdulatlanul fekszenek, alszanak. Ha nyugtalanok, hasuk lapos, és sokat sírnak, tejhiányra kell gyanakodni. Az ellés utáni tejhiánynak egyébként sok esetben a szuka idegessége az oka, főleg ha először szülő kutyáról van szó. Ilyenkor nyugtatni kell az állatot, majd a kölyköket óvatosan rátenni a csecsre, s tulajdonképpen kényszerszoptatást végeztetni. Ezáltal a duzzadt emlők feszültsége csökken, s a szuka többnyire megnyugszik. Néhány ilyen szoptatás után az anyaszuka általában már önként szoptat.

A hiányos tejelválasztás egyéb okai: hormonális, gyulladásos zavarok stb. Minden esetben azonnali állatorvosi beavatkozás szükséges, mivel a legkisebb zavar is a kölykök életébe kerülhet, illetve csökkentheti a szuka tenyészértékét.

Az ideális alom

Nem szóltunk még arról, hogy a szuka gazdája a születendő kölykök közül hányat hagyjon életben.

A kutya általában 5-10 kölyköt ellik, s bár az ideális alom mindig függ az egyedi körülményektől - a szuka kondíciójától, a korától, a kölykök életképességétől, sőt bizonyos fokig a kutya fajtájától is -, általában azt tanácsoljuk: az első fialás alkalmával legfeljebb 3-4, a továbbiakkor legfeljebb 5-7 kiskutyát hagyjunk életben.

Az alomból mindig a legerősebb, a legmozgékonyabb, a leginkább fajtajellegű példányokat érdemes csak megtartani. A színhibás, nem egészséges növésű, satnya, béna vagy egyéb, feltűnő testi hibás, továbbá a túl gyámoltalan kiskutyáktól a leghelyesebb közvetlenül a világrajövetel után megszabadulni.

 Ideális alom

A selejtezésben az anya is "segíti" a tenyésztőt; a természetes kiválasztódás törvényét követve az életképtelen kölyköket ösztönösen félrelöki, szinte kisöpri az alomból. Az ilyen kitaszított kiskutyát nincs értelme meghagyni, mert ha sok kínnal, keservvel egy-két napig életben is tudjuk tartani - később biztosan elpusztul.

A kölykök elválasztása

Amikor a kiskutyák három-négy hetesek lesznek, elkezdhetjük elválasztásukat. Helyezzük az elkészített ételüket egy tálkára, és kínáljuk meg vele a kölyköket. Az ügyetlenül mozgó, esetlen és bizony elég gyámoltalan kiskutyák először rendszerint belelépnek, belebotlanak a tálba, fölborítják, egyszóval általános zűrzavart csinálnak körülötte, de hamarosan megszokják jelenlétét, előbb-utóbb arra is rájönnek, hogy tartalma ehető - és lefetyelni kezdik az ételt. Mihelyt "megtanulják" enni (ehhez rendszerint három-négy nap szükséges), fehérjetartalmú ételeket (darált húst, bébiétel-keveréket) adhatunk nekik. Miután a pépes keveréket megszokták, lassan adagolhatunk apró húsdarabot is, egészen addig, amíg fokozatosan "megtanulják" elfogyasztani a szilárdabb táplálékot is. (Az ivást ugyancsak meg kell tanulniuk.) Táplálékukat kiegészíthetjük sajttal, tojással, tehéntúróval és joghurttal. Ezekhez az "újdonságokhoz" természetesen fokozatosan, lassan szoktassuk hozzá a kiskutyákat, nehogy emésztési zavaruk támadjon. Az átállás ideje alatt egyébként nyugodtan hagyhatjuk szopni a kölyköket, egészen addig, amíg végképp át nem térnek a szilárd élelem fogyasztására. Ez alatt az idő alatt az anya néha visszaöklendezhet táplálékot a kölyköknek. Ez a kutya őseinél, a farkasoknál természetes elválasztási folyamat, ne aggódjunk tehát miatta.

Öthetes korukban a kölyköknek már majdnem teljesen kinőnek a tejfogaik, s miután ezek az éles, tűhegyes "szerszámok" fájdalmat okoznak a szukának, egyre inkább vonakodik a szoptatástól. Amilyen ütemben és mennyiségben fokozzuk a kölykök szilárd ételadagjait, úgy csökkentsük az anya élelemmennyiségét, és ugyancsak korlátozzuk a szoptatási időt is. Ennek a folyamatnak a végén elérkeztünk a kölykök teljes elválasztásához, s ezen a napon a szukának vagy egyáltalán ne adjunk enni, vagy csupán néhány falattal kínáljuk meg; vizet viszont kapjon bőségesen. Az ezt követő öt napon keresztül fokozatosan egyre többet adjunk enni az anyakutyának, egészen addig, amíg ismét elérjük a vemhesség előtti mennyiséget. Ezzel az eljárással csökkenhetjük a szuka tejelválasztását.

Ha a tejelés nem szűnik meg elég gyorsan és a szuka szemmel láthatóan kényelmetlenül érzi magát, ne távolítsuk el a tejet az emlőiből. Ezzel ugyanis csak meghosszabbítanánk a tejelését. Tegyünk inkább hideg vizes borogatást az emlőkre, és ha azok ennek ellenére túl feszessé, keménnyé válnak, beszéljünk állatorvossal.

A dajkakutya

A kutyatenyésztés gyakorlatában előfordul, hogy a kölykök felneveléséhez dajkakutyára van szükség. Ha sikerül "rábeszélni" egy szukát, hogy az övéi mellett idegen kölyköket is befogadjon, akkor úgy fog viselkedni, mintha a jövevények a sajátjai lennének. Egyhetes szoptatás után már nem is különbözteti meg az adoptált kiskutyákat az övéitől. Megjegyezzük, hogy az árva kölyök dajkaságba adása sokkal eredményesebb és előnyösebb megoldás, mint a mesterséges táplálás.

 

Dajkakutya

Előfordul az is, hogy csak nagy nehézségek árán lehet rávenni a szukát, hogy sajátjai mellé idegen kölyköket is befogadjon és szoptasson. Megtörténhet, hogy miután megszagolta a vendégeket, nem törődik tovább velük. De arra is volt már példa, hogy az anyakutya eltávolította kölykei mellől az idegen kiskutyákat, sőt megölte azokat. Akad viszont olyan szuka, amelyik más alomból "ellopja" a kölyköket, mintha a saját alomszámát akarná így növelni...

Kísérletek szerint az idegen kölykök befogadásának legfontosabb feltétele, hogy ugyanolyan szaguk legyen, mint az anya saját újszülöttjeinek. Éppen ezért a más alomból származó kölyköket néha bekenik a dajkakutyának kiszemelt állat tejével vagy hüvelyváladékával. Ennél sokkal egyszerűbb, ha a "pótmama" saját kölykeit egy-két órára eltávolítjuk, az idegen kiskutyákat pedig melléjük teszik. Amikor a kölyköket visszarakják, egyenként odatartják a szukának, hogy megnyalogathassa őket. Ha ezt az idegen kölykökkel is megteszi, majdnem bizonyosra vehető, hogy nyugodtabban otthagyhatjuk a kis "árvákat" a többivel.

 

Elárvult kiskutya táplálása

Azt a szukát, amelynek a saját kölykei elpusztultak, általában könnyebb rávenni az adoptálásra, mint a saját kölykeit is szoptató kutyát. Előfordul azonban, hogy a kölykeit elvesztett szuka mégsem hajlandó az idegen kiskutyák befogadására. Ennek több oka is lehet. Például az, hogy a szuka beteg; méhlepény- vagy magzatburok-visszamaradás miatt méhgyulladásban szenved.

Árva kölykök gondozása

Az újdonsült anyakutyának sokszor segítségre van szüksége a kölykök gondozásában. Ne aggódjunk, ha kezdetben a szuka "lusta anyának" bizonyul. Higgyük el, előbb-utóbb megfelelően gondoskodik majd a kölykökről. Az először ellő anyakutyának az első 24 órában nem sok teje van. Ez sem ok az aggodalomra, hacsak nem állandósul ez az állapot. Ha a szuka nem törődik kölykeivel vagy aktívan elutasítja őket, az állatorvos nyugtatókkal segíthet a bajon. Egyes esetekben azonban (például ha a szuka elpusztul) nekünk kell a kölykök gondozását elvállalni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kiskutyák örökösen nyüszítenek, sírnak, nem árt, ha megfigyeljük, mi az oka nyugtalanságunknak: elhagyatottság, esetleg valamilyen betegség (gyengeség, táplálkozási képtelenség, hasmenés vagy alacsony hőmérséklet). Ha úgy véljük, hogy valamilyen betegségről van szó, vizsgáltassuk meg a kiskutyákat állatorvossal, mert a nagyon fiatal kölykök gyógykezelése meglehetősen nehéz feladat.

Amennyiben ez egyáltalán lehetséges, a kiskutyáknak az első napokban képződő tejet, vagyis az úgynevezett föcstejet ki kell szopniuk. Ez rendkívül gazdag olyan antitestekben, amelyek a kölyköket életük első hetében védelmezik a fertőző betegségekkel szemben. Ezek a speciális proteinok a legjobban a kiskutyák belein keresztül szívódnak fel a születést követő 24-36 órában.

Ha a kölykök valamilyen okból anya nélkül maradnak, tartsuk őket száraz, huzatmentes környezetben, mert még nem működik jól testhőmérsékletük szabályozása. Az első öt napon abban a helyiségben, ahol az újszülöttek tartózkodnak, a hőmérséklet 30-40 °C körül legyen, ötnapostól húsznapos korig 25-30 °C, húsznapos kor után - fokozatos csökkentéssel - körülbelül 20-25 °C az ideális. A legjobb, ha az árván maradt kölykök környezeti hőmérsékletét elektromos melegítővel szabályozzuk. Ilyenkor tartózkodási helyüknek csak egy kis részét fűtsük, hogy a kölykök odább mehessenek a túl meleg helyről, ha szükséges. Sokan úgy vélik, hogy a kiskutyákat két-három hetes korukig külön-külön kell tartani, mert így megakadályozhatjuk, hogy egymás fülét, farkát, lábát vagy nemi szervét szopják. Ha azonban minden egyes szoptatási időben megfelelően táplálják a kiskutyákat, akkor nem fognak így viselkedni.

Etológiai vizsgálatok eredménye szerint a naponta kézbe vett kiskutyák érzelmileg sokkal szilárdabbak és ellenállóbbak különféle stresszhatásokkal szemben, mint azok a kölykök, amelyekkel nem vagy keveset foglalkoznak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy például a gyerekek felügyelet nélkül hozzájuk nyúljanak, vagy különböző látogatók, kutyabarátok fogdossák őket.

A kölyköket minden etetés után ingerelni kell vizelet- és székletürítésre. E célra nedvesítsünk meg egy darab vattát vagy puha rongyot langyos vízzel, majd gyengéden, de határozottan masszírozzuk a kiskutya hasa alját. A szopós kölyök széklete normális körülmények között kissé lágy, kolbászszerű és sárga színű. Ha a kölyök hasmenést kap, mindenekelőtt hígítsuk fel az ételét 50 %-ban felforralt vízzel vagy enyhén cukrozott teával. Amenynyiben ez a módszer 24 órán belül nem segít, tanácskozzunk az állatorvossal. A tehéntej egyébként magas laktóztartalma miatt gyakran okoz hasmenést.

A vemhesség megakadályozása

Mivel a tüzelési ciklus egyedenként igen változó, a szuka vemhességének megakadályozására vérzés megkezdése után két-három hétig állandóan készenlétben kell lennünk. A hüvely megduzzadása sokszor akár egy hónappal korábban is elkezdődik (néha még többel!) a tüzelés jelentkezése előtt. Ebből a jelből felismerhetjük az ivarzás kezdetét még akkor is, ha a szuka nem vérzik erősen. A legfontosabb dolgunk ez idő tájt, hogy ne engedjük a kutyát felügyelet nélkül kószálni, csavarogni, mert könnyen "félreléphet". A kanok különben is rendkívüli teljesítményekre képesek, hogy az ivarzó szuka közelébe kerüljenek. Még a drótkerítésen is átmásznak, illetve alatta beássák magukat, vagy egyszerűen letépik a kerítést. Előfordulhat, hogy a csupán néhány percre felügyelet nélkül hagyott szukát összeragadva találjuk egy idegen kannal. Igaz ugyan, hogy a petesejt leválási időszakának végén a szukák agresszívan viselkednek a kanokkal, de a túlságosan rámenős kan végül mégis elnyeri jutalmát.

Petefészek eltávolítás (ivartalanítás)

Erről a műtétről sok tévhit forog közszájon. Vannak, akik azt hiszik, hogy a petefészek kiirtása után a szuka elhízik és lusta lesz. Ez persze tévedés. A petefészekirtással csak azt érjük el, hogy a kutya többé nem ivarzik. Az ivartalanított szukák is csupán akkor híznak el, ha túltápláljuk őket. A kövérséget néha hormonális egyensúlyhiány okozza, de az általános inkább a túltáplálás. A legtöbb tulajdonos nem veszi figyelembe, hogy az öregedő kutyának egyre kevesebb táplálékra van szüksége, és ha az állat elhízik, akkor gazdája hajlamos ezt a körülményt az ivartalanításnak tulajdonítani.

A petefészekirtást egyébként a legjobb az első tüzelés előtt elvégeztetni, öt-hat hónapos kor előtt viszont nem javasoljuk a műtétet. Az első tüzelés előtt ivartalanított szukának kisebb az esélye arra, hogy idősebb korában emlőtumort kapjon. Vannak olyan kutyatulajdonosok, akik úgy vélik, jobb ha kedvencük legalább egyszer tüzel, mielőtt ivartalanítanák. Tulajdonképpen ez is tévhit, mert az ivarzásnak nincs különösebb jótékony hatása az állat fejlődésére. Az ugyan igaz, hogy a szuka tüzelés, vemhesség és szoptatás alatti viselkedése más és más, de amint a kölyköket elválasztották és elvitték tőle, hamarosan visszatér megszokott régi egyénisége.

Véletlen párzás

Ha a szuka akaratunk ellenére párzott, vannak módszerek, amelyekkel a nem kívánt vemhességet megszüntethetjük. A párzás utáni első napokban viszonylag egyszerű az állatorvosi beavatkozás, de ha sokáig késlekedünk, már csak bonyolultabb műtéttel segíthetünk a bajon.

A kutyát a nem kívánt párzás után lehetőleg 24 órán belül vigyük állatorvoshoz, aki hormoninjekcióval megakadályozhatja a vemhesség kialakulását. Az ilyenfajta kezelés után a tüzelés ideje elhúzódik, de általában nem jár mellékhatásokkal.

Kórházi körülmények között a szukán abortuszt is végrehajtanak (a vemhesség előrehaladott állapotában is), de csak akkor, ha feltétlenül szükséges. Ezt a beavatkozást különben is ritkán választják. Olykor előfordul, hogy császármetszéssel távolítják el a méhből a kölyköket. Ez a módszer rendszerint vérveszteséggel jár, ráadásul a műtéthez társuló stresszhatások eléggé megviselik a szukát, azért az állatorvosok rendszerint nem javasolják az ilyenfajta beavatkozást.

Kasztrálás és vazektómia

A kasztrálás a kan kutya heréinek sebészeti eltávolítása, a vazektómia pedig az ondózsinór egy részének kimetszése, illetve lekötés. Mindkét beavatkozás megakadályozza, hogy a kan megtermékenyítse a nőstényt, vagyis sterillé teszi az állatot.

A kasztrálást rendszerint azért végzik, hogy megváltoztassák a kan kutya olyan kellemetlen szokásait, mint például a lakásban való vizelés vagy a fokozott agresszív magatartás. A nemi érés előtti kasztráció rendszerint megakadályozza a szexuális fogékonyság kialakulását. A nemi érés utáni herélés viszont az agresszív magatartást és a szexuális fogékonyságot csökkenti.

http://www.hik.hu/

 

A mappában található képek előnézete Nogsz Nu-mo

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

buksi002@freemail.hu

(Farkas Éva, 2011.01.07 08:22)

Szeretnémmegtudni, külsöleg hogy néz ki egy szuka ha vemhes,Amstaffom van .Még nem vagyok ebbe járatos

Válasz

budapest

(baloghné, 2011.01.02 14:25)

Üdvözletem!
Rendkívül hasznos, alapos, igen jó írás!
Köszönöm szépen, el is mentem a gépemre!

Válasz

Hany ora?

(Ati, 2010.12.17 21:11)

Hello

Ha a kutyam add tejet akkor hanyorara kell le kolykedzenije?

Válasz

sailormoon21@azet.sk

(szimona, 2010.10.18 20:36)

koszonom sokat segitet de szeretnem mekerdezni hogy hogyan es mivel vagjam el A KOLDOK ZSINORT mert aszt nem ertem ...

Válasz

ubul12@indamail.hu

(beagle, 2010.10.07 18:16)

Ebben az évben már egyszer fialt a kutyám és most szerintem megint fog.Mi lessz vele?Igaz nem fog elpusztulni?
Köszönöm

Válasz

csávoly

(zsike, 2010.10.02 16:42)

Segitsen valaki!
Fr.buldog kutyám az éjjel fialt és kiskutyái /5 db/ közül egyik-másiknak a szopás alkalmával szószerint bugyborékol az orrán át a tej.Habzón és szörcsögve!
Mi a baj?????
köszi

Válasz

4183kaba rákoczi17

(komoczine, 2009.08.11 14:23)

köszonom mint kezdö sokat segitet

Válasz

teglas

(fejszes imre, 2009.05.14 21:30)

Köszönöm a tajekoztatast sokat segitett

Válasz

szarvas

(cickanyno@citromail.hu, 2009.02.20 12:14)

KÖSZÖNJÜK AZ INFORMÁCIÓKAT,SOKAT SEGÍTETT SPÁNIELÜNK ELSŐ ELLÉSÉNÉL.

Válasz